Budimir Lonèar szövetségi külügyi titkár meghívásának eleget téve dr. Jeszenszky Géza, a Magyar Köztársaság külügyminisztere tegnap kétnapos hivatalos látogatásra hazánkba érkezett. Délelõtt a tartományi székvárosban járt, délután Belgrádban fogadta õt Slobodan Miloševiæ, a Szerb SZK Elnökségének elnöke és Ante Markoviæ szövetségi kormányfõ. Újvidéken, ahová - amint a magas rangú vendég fogalmazott - nem csupán udvariasságból, hanem a személyes kapcsolatteremtés és ismerkedés céljából érkezett, az eredeti programtól eltérõen nem Radoman Božoviæ, a tartományi kormány elnöke, hanem a külkapcsolatok tartományi titkára, Zoran Æetkoviæ fogadta.

A magyar küldöttségben helyet kapott még Szokai államtitkár, Õszi István belgrádi nagykövet, Németh Gyula, a területi osztály vezetõje, Tóth Lázár, Garai Kristóf, a kabinetiroda vezetõje, valamint Hermann János, a külügyminisztérium szóvivõje. A magyar vendég Újvidéken kezdte meg tárgyalásait. Vajdasági részrõl a külkapcsolatok titkáron kívül jelen volt még Branislav Popoviæ tartományi gazdasági titkár és Brunner Balla Emília, a VKSZ TB Elnökségének titkára.

Miután köszöntötte a magyar küldöttséget, Æetkoviæ elnézést kért vendégétõl, hogy a Népi Parasztpárt bejelentett úttorlaszai miatt kénytelen a tervezett program módosítását javasolni, miszerint a Petõfi Sándor kultúrotthon kiiktatásával a Hungarológiai Intézetben találkoznának a VMDK képviselõivel is. Erre való tekintettel Jeszenszky lerövidítette a TVT-ben tett látogatását. A felek kölcsönösen megállapították, hogy az Európában egyre inkább teret hódító regionális együttmûködések keretében Vajdaság hídként köti össze a két szomszédos országot a jugoszláv-magyar árucsere-forgalomban való jelentõs részesedése és nem utolsó sorban az itt élõ, majdnem négyszázezres magyar nemzetiség által. A konkrét eredményeket példázza, hogy tartományunk nemrégen sokrétû együttmûködési szerzõdést írt alá két szomszédos megyével, Csongráddal és Bács-Kiskunnal.

Dr. Jeszenszky Géza tolmácsolta a demokratikusan megválasztott új magyar kormány meggyõzõdését, hogy az európaiság mellett ugyanakkor fenn kell tartani a nemzeti kultúrák, sajátosságok megõrzését, s kiáll amellett, hogy a határokon túli magyarok az összes európai kisebbségekkel egyetemben gyakorolhassák - amint mondta - a még csak erkölcsi érvényû jogaikat, amelyeket az európai biztonsági és együttmûködési értekezlet keretében remélhetõleg a jövõben nemzetközi kisebbségi kódexben érvényesíthetnek. Úgy értékelte, hogy a szomszédos országok közül Jugoszláviában a legjobb a magyar kisebbség helyzete, s hogy a soknemzetiségû Vajdaságban megvannak a feltételek a példás viszonyokhoz.

Figyelmeztetett, hogy a szabadság sokszor felszínre hozza a diktatúrában elmélyült ellentéteket, de a konfliktusok megoldhatók a többpárti demokráciában. Fontosnak tartotta, hogy Vajdaságban létrejött a magyarság önszervezõdése, hogy megjelent az elsõ független magyar nyelvû lap.

Ágoston András, a VMDK elnöke kifejtette, hogy a VMDK a vajdasági magyarság elsõ, nem felülrõl odahelyezett vezetõkkel tevékenykedõ politikai érdekvédelmi szervezete, amely a változó gazdasági feltételek közepette a hatékony kollektív jogvédelmet tartja feladatának és különösen az anyanyelvi oktatás biztosítását. Hozzátette, nem a régi sebek felszaggatására irányul a közvetlenül a háború után a magyarságot ért atrocitások tudományos feltárásának kezdeményezése, hanem arra, hogy a történelmi igazságról tájékoztassák nemcsak a magyarokat, hanem a velünk élõ szerbeket is, s hogy az ügy érdekében a Magyar Tudományos Akadémia elnökéhez is közvetítésért folyamodtak. A vajdasági értelmiségnek Ágoston szerint hozzá kell járulnia ahhoz, hogy gondolkodásmódunkban és kultúránkban is részei legyünk a 15 milliós magyarságnak, s ugyanakkor vállaljuk a bennünket megilletõ helyet a hazai demokratizálódási folyamatokban is". Végül kijelentette, hogy a VMDK "ebben a pillanatban Szerbia egyik legjobban megszervezett és legtömegesebb alternatív szervezete", és "a legnagyobb pártok közelednek hozzánk az együttmûködés szándékával".

Jeszenszky Géza, aki korábban az Országos Széchenyi Könyvtárban, valamint egyetemi tanárként is dolgozott, búcsúzóul megígérte a vajdasági szellemi élet kimagasló képviselõinek, hogy szorgalmazza a Magyar Televízió adásai sugárzási körének kiterjesztését, talán egy mûhold segítségével.